BEVEZETÉS

A vízirepülésben két szabadidős tevékenység, a hajózás és a repülés örömei egyesülnek. Ahol víz és légtér van, ott megvan a lehetőség az igazán szabad mozgásra. A vízirepülőgép sport és munkaeszköz is egyben. Lehetővé teszi, hogy repüléssel egybekötve hódolhassunk horgász-, halász- és vadász-szenvedélyünknek, felkereshetünk nehezen megközelíthető tó- vagy folyópartokat.

A vízirepülés a legbiztonságosabb repülési formák közé tartozik. A pilótát ritkán, vagy soha nem zavarja a repülőterek nagy forgalma, a fel- és leszállási forgalmi akadályok.

A kézikönyv terjedelménél fogva, nem tárgyalhatja az összes előforduló hidroplán típust, ezért csak a legismertebbek kezelési technikájával próbálunk foglalkozni. Azok a vízirepülőgép típusok, melyekkel e könyvben találkozunk, egyszerű, könnyű gépek, melyeknek futóművét úszótestekre lehet cserélni.

Kétféle úszótest típus van. Az egyszerű, két úszótestből álló, felhúzható vízikormánnyal ellátott szerkezetet csak vízben lehet használni. A kétéltű – más néven amfíbia – úszótestek is fel vannak szerelve felhúzható vízikormánnyal, de ezen felül még be- vagy felhúzható kerekekkel is rendelkeznek. Ezeket a test súlypont mögötti része alatt, valamint az orr részen helyezik el. Az amfíbiával vízen és földön egyaránt lehet fel- és leszállni. Az összes úszótest típus több önálló légszekrényből van felépítve, így gyakorlatilag nem süllyedhet el.

REPÜLÉS ELŐTTI ELLENŐRZÉS

Alapvetően megegyezik a szárazföldi gépek “repelőtti”-jével, melyet az üzemeltetési utasítás alapján kell végrehajtani. Különbség természetesen az úszótestek ellenőrzése. A testen horpadások, lyukak, repedések keletkezhetnek. Ellenőrizzük a drótkötelek, támasztórudak, vasalások korróziómentességét.

SZIVÁRGÁSMENTESSÉG ELLENŐRZÉSE

Az úszótesteket naponta kell ellenőrizni. Ha a légszekrényenkénti víz kevesebb mint 2 dl, az elfogadható és a kondenzációra vezethető vissza. Ha ennél több, a 

vizet ki kell szivattyúzni és az ellenőrző fedeleket

 eltávolítva, ki kell vizsgálni a beszivárgás okát. Ha nincs beépített víztelenítő gyűjtőcső, úgy az összes 

légszekrényt szivattyúzni kell. Az úszótestek szivárgásmentességét rendszeresen, szivattyúzással kell ellenőrizni! Az úszótestekbe szivárgó víz jelentősen megnövelheti a repülőgép súlyát, ami veszélyezteti a repülésbiztonságot!

VÍZIKORMÁNYOK ELLENŐRZÉSE

Kis sebességgel történő sikláskor az úszótest végére szerelt vízikormányokkal irányítjuk a gépet. Mozgatása drótkötéllel (közbeiktatott rugósbetéttel), az oldalkormány mozgatókarjáról közvetlenül, vagy a pedálokról történik. Ezek mindig együtt működnek az oldalkormánnyal, akár felhúzott, akár leengedett állapotban van a vízikormány.

A működtetés csigáinak és drótköteleinek ellenőrzése fontos, mert a nem megfelelő működés, a vízen történő kormányzást veszélyezteti.

A VÍZÁRAMLÁS ÉS A SZÉLIRÁNY

Gondos mérlegelése igen fontos, mert erősen befolyásolja a vízen való siklást és a felszállást. Megítélésével kapcsolatban a következők lehetnek segítségünkre. Ha egy tó partja mentén a víztükör nyugodt, hullámmentes, az azt jelenti, hogy a szél a part felől fúj. Ha ez a terület keskeny, akkor a szél erős, ha pedig széles, nagy a terület, akkor a szél gyenge. Hasznos lehet egy szélzsák a legközelebbi parton felállítva.

KIÚSZÁSI KÖRNYEZET ELLENŐRZÉSE

Figyelni kell mindenre, ami a szabad mozgást akadályozhatja. Meg kell győződni arról, hogy a szárnyvégek és a vezérsíkok nem ütköznek a kikötő falával, oszloppal, hajóval esetleg másik kikötött géppel stb. Szükség esetén szárnyvég kivezető személy segítségét kell kérni, aki a motor indításig fogja a gépet.

TRIMM

Állítsuk középhelyzetbe.

“GURULÁS” (KIÚSZÁS A STARTRA, BEÚSZÁS A LESZÁLLÁS UTÁN)

Az első meglepetés amit tapasztalunk, a fék, azaz fékezhetőség hiánya lesz. A szárazföldi gép egyhelyben tud állni járó motorral, míg egy vízi gép rögtön elindul előre. A mozgás pályáját sok, különféle nagyságú és irányú erő befolyásolja.

Minden vízi repülőgép, mely nincs kikötve, előbb-utóbb orrával a széllel szembe fordul, vagy traverzál. Ebben a helyzetben aztán vagy előre, vagy hátra halad, a vonóerő (a gáz), a szélerősség és a víz áramlásától függően. Ha a gépet nem széllel szemben, hanem oldalszélben akarjuk kivezetni, ez többlet gázt és nagyobb sebességet igényel. A hátszélbe forduláshoz pedig még nagyobb vonóerőre és sebességre van szükség. Az irány megtartása a vízikormányokkal történik. A kiúszás megkezdése előtt gondoljuk át a megoldási lehetőségeket.

HÁROM ALAPSZABÁLY

Az első: kis sebességű úszás alatt állandóan teljesen hasra húzott a magassági kormány. Ez emeli a gép orrát, javítja a kormányozhatóságot és a légcsavar kevesebb vizet kap (a vízcseppek kikezdik a lapátok felületét).

A második: az úszást olyan lassan kell végrehajtani amilyen lassan csak lehet, kivéve, ha nagyon hosszú az úszási távolság és a feltételek adottak az emelt orral való úszáshoz. Ezt az eljárást csak a hátszélbe forduláskor és erős szél esetén tanácsos alkalmazni. Alapgázzal és hasra húzott magassági kormánnyal a motor túlmelegedése sem állhat elő. Szokjuk meg, hogy csak annyi gázt adjunk, amennyi az iránytartáshoz feltétlenül szükséges. A megfelelően lassú úszásnál az úszótestek teljes hosszukban, a vízben vannak.

A harmadik: erős szélben a hátszélbe fordulást meg sem szabad kísérelni, mert az a gép felborulásához vezet!

ÚSZÁS ÉS FORDULÓK A VÍZEN, KIS SEBESSÉGGEL

A nyílt vízre kiérve tanácsos fordulókat gyakorolni a gép vezethetőségének megismerésére. Később ez hasznos lehet, ha a hely kevés, keskeny stb.

Kiúszáskor vegyük figyelembe azt, hogy a jobb forgású légcsavar miatt, a gép könnyebben fordul balra. A rövid gázfröccs szőkíti a forduló sugarát. A hosszú, egyenletes gázadás rontja a vízikormányok és az oldalkormány hatását, így a forduló tágabb lesz.

A hátszélben történő kiúszás csak kis gázzal és a széliránytól kis irányeltérésekkel történhet. Ha a gép traverzálni kezd, ez könnyen megoldható gázfröccsel. Emelt orral hátszélből szembeszélbe fordulni nem tanácsos. Kritikus helyzet állhat elő oldalszél helyzetben, ugyanis a széliránnyal ellentétes oldalon lévő úszótest a víz alá fúrhatja magát, ugyanakkor az erős szél megemelheti a szélirány felőli szárnyat és a felborulás elkerülhetetlen.

ÚSZÁS EMELT ORRAL

Gyenge szél esetén, ha hosszú utat kell megtenni a vízen, az emelt orral történő kiúszás is alkalmazható. Ennek eléréséhez a magassági kormány hasra húzása és teljes gáz szükségel mindaddig, amíg az úszótestek kezdenek kiemelkedni a vízből. Ekkor a kormányt lassan alaphelyzetbe kell engedni. Az úszótestek ilyenkor közel vízszintes helyzetben fekszenek rá a vízre. A gáz csökkentésével ezt a helyzetet, sebességet állandóvá lehet tenni. Az emelt orral történő úszás alatt a vízikormányoknak felhúzott állapotban kell lenniük. Fontos, hogy az előttünk lévő vízfelület jól belátható és akadálymentes legyen (csónak, úszó tárgyak). Az emelt orral történő úszási manővernek fontos szerepe lesz a fel- és leszállási eljárásoknál. Ennek jó végrehajtása adja a “most már kézben van” érzést. Jó ítélőképesség és ügyesség kell a végrehajtásához. Az erősen hullámzó vízben azonban az emelt orral végrehajtott úszás kerülendő a gép és az úszótestek nagy igénybevétele miatt.

FORDULÓK EMELT ORRAL

Minden fordulóban két alapvető erő hat az úszótestekre: a szél és a centrifugális erők. A szembeszélből történő fordulás alatt ez a két erő egymás ellen hat, kiegyenlíti egymást. Hátszélből szembeszélbe való fordulásnál viszont mindkét erő ugyanabba az irányba hat, ezért a gép hajlamos az instabilitásra. Fontos, hogy a pilóta ennek tudatában legyen, és idejében korrigálni tudjon.

Nézzük meg közelebbről az erőket, melyek ilyenkor fellépnek. Azt tudjuk, hogy ha a gép alapgázzal fordul hátszélből széllel szembe, a forduló a gép súlypontja körül megy végbe, viszonylag kis centrifugális erő mellett.

Ha emelt orrú fordulóról van szó, hátszélből szembeszélbe, akkor a forduló sokkal szűkebb lesz, mint szembeszélből hátszélbe történő forduláskor és a centrifugális erő is nagyobb lesz. Ha ezzel együtt a szél erős és lökéses, a gép szélárnyékos oldala felé dől és így az ezen az oldalon lévő úszótest a víz alá merül “elássa magát”. Tehát erős lökéses szélben, a hátszélből szembeszélbe történő fordulókat lassan kel végrehajtani, az úszótesteknek “feküdnie” kell a vízben. Ha a szél olyan erős, hogy a gépet hátszélből nem tanácsos szembeszélbe fordítani akkor a “vitorlázást” kell megpróbálni (lásd később a vitorlázás leírása résznél).

Erős szélben a gép hátszélbe fordítása nehéz. Ilyenkor az ún. “kifelé döntött” vagy “szántóforduló”-t alkalmazzuk. Ennél az eljárásnál a súlypont hátrébb kerül, a gép a forduló irányával ellentétes irányba dől (akár az autók a kanyarban). Ezáltal könnyebb a gépet hátszélbe fordítani, a szél nem tud a “lógó” külső szárny alá kapni. A fenti módszer hátránya, hogy nagyobb gázt igényel, ami a motor túlmelegedését okozhatja, valamint a légcsavar is sérülhet. A kilátás is rosszabb előre. A forduló széllel szemben kezdődik (leeresztett vízikormányokkal) a magassági kormány hasra húzásával és annyi gázzal, hogy a gép orra megemelkedjen. Egy forduló pl. balra a következőképpen hajtható végre. Egy rövid jobb elhajlás, ún. nekifutás után, teljes oldalkormány balra. A csűrővel a szél felőli szárnyat lent kell tartani (csűrés a szélirány felé azaz jobbra). Ha a gép hátszélbe fordult a csűrőt azonnal középre kell helyezni. Hátszélben úszáskor az irány megtartásához valamivel több gáz kell, mint a normál úszás során, ugyanis a hátszeles megfúvás rontja az oldalkormány hatásfokát.

Szántóforduló

Erős szélben hátszélbe forduláshoz