FELSZÁLLÁS

A földi és vízi repülőgépek közötti különbség leginkább a felszállási eljárásban nyilvánul meg.

SEBESSÉG-NÖVELÉS, EMELT ORR

A gép starthelyre kivezetése és a széllel szembeni beállítás után, meg kel győződni arról, hogy a felszállási terület szabad. A vízikormányokat fel kell húzni. Fokozatos gázadás közben a kormányt hasra kell húzni. Az úszótestek így kiemelkednek a vízből és az általuk okozott vízfröcskölés elmarad. A gép egy bizonyos helyzetbe, magasságba emelkedik és ebben a helyzetben stabilizálódik. A gép e helyzetét, melyet mindig fokozatosan, két lépcsőben vesz fel, nyugodtan ki kell várni. Soha nem szabad a gép orrát megemelni a második lépcső elérése előtt.

Ha a gép megemelt orral stabilan áll, a kormányt lassan előre kell engedni normál helyzetbe. Az úszótestek erre felvesznek egy közel vízszintes állást a vízben. Megkezdődik a siklás, a sebességgyűjtés. Előfordulhat, hogy a kormány további “nyomásával” lehet elérni ezt a helyzetet. A különböző vízi géptípusok között elég nagy eltérések vannak az “emelt orr” helyzetek elérése között. Fontos, hogy a pilóta fel legyen készülve a megfelelő “segítségadásra”, a magassági kormánnyal a gép felszállási távolságának rövidítésére.

Az úszótestek legmegfelelőbb állásszögének elérése általában a bot gyenge megnyomásával érhető el. Ez az állásszög kb. megegyezik a helyben álló gép úszótesteinek állásszögével. Ha ennek elérésére túl sokat kell nyomni a botot, ajánlatos újra trimmelni a gépet.

Ezt a helyzetet (emelt orr, az úszótestek megfelelő állásszöge) addig kell megtartani, amíg a gép eléri az emelkedési sebességet. Ekkor a kormány finom meghúzásával a gép elemelkedik.

AZ ÚSZÓTESTEK LEGJOBB ÁLLÁS- VAGY SIKLÓSZÖGE

Az úszótestek legjobb állásszög használatának megtanulása fontos, különösen a szélcsendben, maximális teherrel történő startok alkalmával. Ez a szög akkor a megfelelő, ha az úszótestek hátsó része csaknem érinti a vízfelületet. Ha a gép vezetése túl “mély” orral történik az úszótestek első része még a vízben van, ezáltal az ellenállás nagyobb és a sebesség kisebb lesz. A kis sebesség hatására az az érzése támad a pilótának, hogy gépe csetlik-botlik, bólogat. Ha viszont a gép orra nagyon “magas”, az úszótestek hátsó része túl mélyen “fekszik” a vízben, ezért nagy lesz az ellenállás. A földi pilóta vízi géppel leggyakrabban elkövethető hibája a túl nagy sebességgel történő felszállás.

A kellő magasságban “vezetet” orr nagy figyelmet igényel. Elsajátítása a vízigépekkel történő repülés első órái alatt igen fontos. Amikor a pilóta a túl magas orrú gépet el akarja emelni, az viszonylag normális érzés. Ha a gép mégsem akar elemelkedni, pontosan a túl magasan vezetett orr miatt, a kezdő pilótának nagy a kísértése a kormány még nagyobb mérvű meghúzására. Ez azonban még jobban fékezi a gépet és a felszálló távolság jóval hosszabb lesz, ha egyáltalán elemelkedik a gép! A legjobb módszer a legkisebb ellenállású állásszög elérése és megtartása, az elemelkedési sebesség eléréséig. Ezután elegendő az állásszög kis változtatása és a gép elemelkedik. Szélcsendben startolás alkalmával, több vízigép típussal az elemelkedés, a kormány kismértékű megrántásával is elősegíthető. Egy másik trükk: először az egyik, majd a másik úszótest levegőbe emelése a csűrő segítségével.

Fékszárnnyal ellátott géppel az elemelkedési sebesség elérése előtt néhány fokkal le lehet engedni a fékszárnyat. A korai, vagy túlzott leengedés azonban akadályozhatja a megfelelően magas orrhelyzet elérését.

Erősen hullámzó vízben a gép orrát valamivel magasabban kell vezetni, mint nyugodt vízben. Ezáltal a nagy fröcskölés és az úszótestek mély fekvése kivédhető. Ha viszont az orr túl magas, az csak a gép hullámról hullámra történő “átesését” idézi elő.

LEVEGŐBEN

A vízi gép majdnem úgy viselkedik levegőben, mint a kerekekkel ellátott testvérei. Sok pilóta nem is talál különbséget köztük, kivéve a szokatlan látványt, amikor lefelé kitekintve meglátja az úszótesteket.

Pilótamesék szerint néhány “szárazföldi” gép utazósebessége nagyobb lett, amikor úszótesteket szereltek alá, ám mégis a gyakoribb az, hogy a sebesség csökken az úszókkal, de 10 %-nál nem többet. A gép hossz- és keresztstabilitása nem változik, az iránystabilitás viszont valamivel rosszabb lesz. Ezt némely típuson a törzsvégen alul elhelyezett függőleges kis uszonnyal korrigálják, amitől az iránytartása – különösen vízen – újra normális lesz.

A gép levegőbe emelkedése után a fékszárnyak becsukásával lehet a legjobb emelkedési sebességet elérni. A fékszárnyak kismértékű kiterítése nagyobb felhajtóerőt ad és kisebb átesési sebességet. Gyakorlatilag a szárazföldi gépeknél szokásos érték felét, vagy annyit, amennyit a gépkönyv előír.

A felszállás szélcsendben és erős szélben, nagyban különbözik a normális startoktól, ezért ezekkel külön foglalkozunk a következőkben.

FELSZÁLLÁS TÜKÖRSIMA VÍZRŐL, SZÉLCSENDBEN

A fentebb leírt felszállási eljárások sikeresen alkalmazhatók szélcsendben történő startoknál, azonban van néhány extra fortély is ilyenkor. Tükörsima vízfelületnél az úszótesteknek nagyobb az ellenállása, mint a fodrozódó vízfelületnél. A megoldás az, hogy egy fordulóval abba az irányba startolunk el, amerről jöttünk, azaz a felfodrozott víz segíteni fog az elemelkedésben.

Nagy kiterjedésű vizeken szélcsendben is előfordul hullámzás. Ez az un. holt, vagy szabad hullámzás. Ilyen esetben tanácsos a hullámzással párhuzamosan startolni, de előfordulhat, hogy a gép galoppozni, bukdácsolni kezd (leírása később). Végül még egy fontos dolog tükörsima vízben történő felszálláskor: ne húzzuk túl a gépet, mert visszatottyanunk a vízre, a hibás magasság megítélés miatt!

FELSZÁLLÁS ERŐS HULLÁMZÁSBAN

Ne erőltessük a dolgot! Ha mégis meg akarjuk próbálni, akkor alaposan körül kell nézni a környező vizeken. Remélhetőleg van a közelben kevésbé hullámzó, szelídebb felület.

Erősen hullámzó vízről a felszállás leginkább, egy puha, süppedős talajú reptérről való felszálláshoz hasonlít. Lényege: minél gyorsabban elhagyni a vizet a lehető legkisebb, de biztonságos sebességgel. Ez alatt azt a sebességet értjük, amely elegendő a széllökések és dobálások korrigálására. Ez a sebesség kb. az elemelkedési sebességgel azonos. Ilyenkor a fékszárny használata ajánlatos. A gázadás után a gép állásszöge a megszokottnál hamarabb éri el az emelkedéshez szükséges helyzetet. Igen fontos, hogy a gép orrát az átlagosnál valamivel magasabban tartsuk, hogy az úszótestek ne fúródjanak bele a hullámokba. A túl magas orr viszont a gép hullámok tetején történő ugrálását, pattogását idézi elő (galopp jelenség).

FELSZÁLLÁS OLDALSZÉLBEN

Előfordul, hogy a teljesen széllel szembeni felszállás lehetetlen (pl. keskeny folyó, csatorna, öböl). Ha az oldalszél gyenge, ugyanúgy kell felszállni, mint reptérről oldalszélben. Ha az oldalszél erős, megvan annak a lehetősége, hogy a szélárnyék oldali úszótest belefúrja magát a vízbe közvetlenül az elemelkedés előtt. Ha ez történne, rögtön le kell rántani a gázt és hagyni a gépet magától szél ellen fordulni. Amennyiben az úszótest túl mélyre fúródott a víz alá, akkor is le kell venni a gázt, és a szélárnyékos oldal felé kell fordulni. Így a szélárnyék felőli úszótest sebessége

csökken, és nem fúródik még mélyebben a víz alá.

Egy másik, jobb módszer az oldalszeles felszállásra: teljesen széllel szemben kezdeni a startot az emelt orr, azaz a siklás helyzetig, majd elfordulni a kívánt oldalszeles felszállás végrehajtásához. Ilyenkor a szél felőli oldalon lévő csűrőt felfelé kell kitéríteni (rácsűrni) és az oldalkormánnyal kell a gépet a kívánt irányon tartani. Elemelkedés után a szél felőli szárnyat kissé “lógatni” kell, néhány méter magasság eléréséig.

GALOPP

Fel és leszálláskor felléphet egy dinamikus instabil jelenség, mikor is a gép egy ritmikus dobálós, pattogós, ugrálós helyzetbe kerül, amit a szakzsargon galoppozásnak nevez. Két-három pattogás után ez a helyzet veszélyes lehet. Előfordulhat, hogy a galoppozás mind jobban erősödik, és a pilóta elveszíti uralmát a gép felett, ami gépsérüléshez vezethet.

A galopp jelenség oka az úszótest nem megfelelő állásszöge a vízen. Leggyakoribb ok, hogy a gép orra túl alacsony, de lehet túl magas is, pl. átmenetkor a magas orral történő úszáskor. Az alacsony orral való úszáskor a galoppozást a kormány enyhe meghúzásával lehet megszüntetni, ennek hatására az úszótestek hátulsó része “lóg” a vízben, akkor a magassági kormányt gyengén nyomni kell. Minden esetben azonnal korrigálni kell, mégpedig egy-egy galopp “tetején”. Minden vízigépnek megvan a maga egyéni galopp tulajdonsága, még egyazon típuson belül is. Míg egyik gépen a “szelídítési kísérlet” sikeres lehet, ugyanaz a mozdulat a másikon ellenkező eredményt hozhat. A pattogás megállításának legegyszerűbb, egyben legbiztosabb módja, a teljes gázlevétel.